Társadalomtudomány

A társadalomtudomány kurzus kétségbevonhatatlanul legfontosabb tanulsága, hogy a bálnák is szőrösek, ráadásul az állatvilág legnagyobb péniszeinek is méltán büszke tulajdonosai. Végeztem is a témában egy szolidabb, önkéntes kutatási munkát, mégis azt gondolom, nem volna kielégítő, ha erről írnék három oldalt. (Persze tudnék hatot is, de ez már végképp nem tartozik ide, gondolom nem egy írás érkezett is már e tárgyban.)
    A másik hasznos tapasztalatot a Másik kiállítás meglátogatása jelentette. Bár azt hiszem beszámolómból ez nem volt teljesen egyértelmű, de meghatározó élményt jelentett. Folytathatnám még a sort Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába című kötetéből vett, gondolkodásmódomat alapjaiban átformáló idézetekkel vagy S. Nagy Katalin mára már szálló igévé vált szavaira utalhatnék lelkesen, ha elolvastam volna ezeket az ajánlott irodalmakat.
    Anthony Giddens gondolatait is elővehetném, rájuk hivatkozva kibonthatnám az egész kutatási feladatot, állíthatnám, hogy mondatai sokáig ültek a fejemben hetekig rágódtam rajtuk. Hazudhatnám, hogy az ő könyvében találtam meg az idei szemeszter társadalomtudományi szekciójának kulcsmondatát, de nem, mégsem hazudnám.
    Kizárólag a ZH miatt kivettem a könyvtárból a fenti szerző Szociológia című művét, az Osiris kiadó "gondozásában", már ha gondozás alatt azt értjük, hogy kiadunk egy hatezer forintos könyvet pixeles borítóval, helyesírási hibákkal és fekete-fehérre butított illusztrációkkal "színesítve". Elkezdtem hát olvasgatni, szigorúan csak a dolgozathoz szükséges részeket. Nem állítom, hogy élvezetet jelentett vagy, hogy a teszt megírása után egyszer is elővettem volna, de találtam benne olyan részeket, amikkel meg tudnám tölteni ezt a dolgozatot is.
    Ilyen volt például az elvált apukák gyermekükkel kapcsolatos jogaira figyelmet felhívó, Batman jelmezes aktivista a háztetőn. Vagy a nagyon csúnya arcbetegséges nő az egészségügyi fejezetben. Vagy a melegházasság előnyeit feltáró mondatok.
    Homoszexuális párkapcsolatokban, főleg ha élettársakról beszélünk, óriási könnyebbséget jelent, hogy nincsenek a társadalomban elfogadott vagy meghatározott feleség és férj szerepek, minden egyes pár kioszthatja a feladatokat vagy javakat a saját igényei szerint. Ha csak arra gondolunk, hogy egy házasságban melyik fél hordja a nadrágot, akkor egy férfi és egy nő esetében a kifejezésből adódóan a nőt kirekesztjük az irányításból, viszont beszéljünk akár leszbikusokról, akár melegekről, a gatya mindkét fél öltözködésének szerves részét képezheti.
    A hagyományok állítólag azért alakultak ki, mert így működtek jól a dolgok, így voltak eredményesek. A házastársi szerepek viszont csak rengeteg változóval kiszámolható egyenletekként írhatóak fel, így az aktuális eredmény nagyban eltérhet az általánosan megszokottól. Jó érzés elképzelni, hogy bizonyos kapcsolatokban a felek teljesen önállóan határozzák meg ezeket és nem köti őket semmilyen megoldókulcs.
    Akármennyire is függetlenek legyünk a kívülállók véleményétől, mégsem esik jól, ha papucsnak neveznek minket amiért hagyjuk, hogy női társunk kezébe kerüljön az irányítás, vagy amiért kényeztetjük egy picit heteroszexuális párunkat. Márpedig szembesülnünk kell az ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel, ha nem álltallunk két azonos kromoszómánk mellé két különbözőt párosítani, vagy fordítva.
    Valójában azt irigylem, hogy a saját nemükhöz vonzódók kívül állnak a normákon és ezért csak ők lehetnek igazán maguk. Viszont ahhoz, hogy elfogadjon egy társadalom, elfogadjon egy másik ember még házastársának is, ahhoz egyáltalán nem kell magunk lennünk, a szerepeknek és a normáknak kell megfelelnünk. Ez nem hangzik túl jól, de tagadhatatlan előnye, hogy az egységhez tartozás védelmet és biztonságot nyújt, még ha csak két ember egységéról legyen is szó.
    Talán hangozhat ez kicsit úgy, mintha a homo- és heteroszexualitás érveit és ellenérveit sorolnám, latolgatva, hogy melyik táborhoz éri meg csatlakozni, de nem ez a célom. Inkább csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a házasság műfajának meleg reformereitől vehetünk át általánosan hasznos dolgokat is, mint az előre leosztott szerepek elvetését, vagy a pantalló viselésének 1:1 arányát.