Felmentés

Nem tudom, hogy miért fontos adózni. Hallottam már párszor történeteket erről, de egyik sem volt annyira meggyőző, hogy beépítsem a saját gondolkodásomba. Az a problémája a legtöbb indoklásnak, ami a közteherviselést próbálja magyarázni, hogy kötelességünknek tekinti azt, ezért úgy hiszi, más okát nem is kell találnunk. Nekem is elég lenne ennyi ahhoz, hogy ugyanúgy adózzak, ahogy eddíg is. Hogy adózzak az adózás élvezetének. Na de, hogy nézne már ki, ha a négyezer karakter helyett annyit írnék, hogy "Mert kell."
Talán hátulról nézve könnyebb megtalálni a fogást a témán. Pénzt veszíteni senki sem szeret, a legtöbben legszívesebben semmiért sem fizetnénk. Ahogy a mondás is tartja, semmi nem esik olyan jól, mint a potya. Bizony potya. Még egy ilyen gyönyörű szót is köszönhetünk kapzsiságunknak. Ez is nagyon plasztikusan fejezi ki, hogy mennyire nem hiányzik nekünk az, hogy fizessünk még egy adót is.
Hátulról meg azt látjuk, hogy a pénzünkből épülnek és működnek rendszerek, épületek, hivatalok, emberek, kutyák, macskák. Az adózást pártolók gyakorta emlegetnek efféle óriási beruházásokat, amelyek haszna kétségbevonhatatlan, adózás nélkül azonban elképzelhetetlenek lennének. Nekem az nem tetszik ebben, hogy a szomszéd Porschéje is egy hasznos és gyönyörű dolog, úgyszintén drága volt, a hapi mégis összehozta az én közreműködésem nélkül. Rosszabb májjal rendelkező emberek mondhatják azt, hogy nem, nem, nem, nem sikerült neki sem az én adóm nélkül, mert mindenki, aki drága autót vesz, az lop a közpénzből. Jó érzés lenne úgy nézni a mellettem elsuhanó luxusterepjárókra, hogy na, ennek az árából is milyen jó sok folyik be az én kórházi ellátásomba, csak a májam nekem sem tökéletes.
Az tehát nem hat meg, hogy drága dolgokra lehet elkölteni a forintjainkat. Az már egy fokkal elfogadhatóbb érv az adóból finanszírozott tevékenységek és tartalmak és egyebek mellett, hogy a pénzeszsák a szomszédban sosem fogja állni a teljes költségét annak, hogy a MOMÉra járok. Gondolom sosem fog autópályát építeni Kalocsáig, de éppen szélsőséges vagy furcsa esetekben el tudom képzelni ezeknek is az ellenkezőjét.
Egy olyan furcsa esetben, ahol valami érdekeltté teszi ezekben a tevékenységekben. Szerintem ezt is el lehet érni. Alapvetően egy kiterjedt és erős szolidaritással vagy közösségtudattal, ezeken felül pedig üzleti meg gazdasági meg mindenféle modellekkel és programokkal.
Az adózás nem tetszik, a közösségtudat tetszik. Megpróbálom inkább ezt indokolni, bár ezt sem könnyű. Véletlenül mindig kötelességtudatot írok helyette. Ha kézzel írnék, akkor még látszana is, hogy nem hazudok, végre nem fiktív dolgokról írok a kutatási feladatokra. Azt hiszem annyira összekovácsolódik a közösség és a kötelesség, hogy már szinte meg sem tudom őket különböztetni.
Azt hiszem ez egy olyan dolog, hogy beleszületünk az országunkba és az ezzel összefonódó adózásba, akár fontosnak tartjuk a közösségtudatot, akár nem. Innentől már később kitalálhatjuk, hogy miért is olyan jó, vagy meghatározó ez, de valahogy nem lesz az igazi. Nem egy személyes választás vagy döntés figyel az okok mögül, hanem mindannyian tudjuk, hogy semmilyen más lehetőség nem volt. Ezért olyan nehéz bárkinek a szájából elhinni azt, hogy fontos a szolidaritás, meg a hozzákapcsolódó, de jelentésben szinte teljesen megegyező kifejezések hada, mert mindenkinek a megbízhatóságát aláássa az a tény, hogy ő is kényszerítve volt.
Ezért óckodom én is a magyarázat beadásától. A szavahihetőségem ugyanis nagyon fontos nekem. Idéznék szívesen a Sebhelyes arcúból, miszerint "Nekem nincsen semmim a világon, csak a tököm meg a puszta szavam... És ezt a kettőt nem játszom el senkiért... megértetted?" Vagy hivatkozhatnék korábban beadott kutatási feladataimra, ahol kijátszva az alapvető, felém irányuló bizalmat, rengeteg valótlan állítást csempésztem a valóságosak közé, ezzel alkotva meg egész műveim konfliktusát.
Mondhatnám, lételemem a megbízhatóságom, nélküle fantáziám nem talál táptalajt és rövid időn belül szűkölve kiszenved. Nem volna hát etikus, ha bárki arra kérne ezek után, hogy igenis váljak hazudozóvá a társadalom szemében, jussak a farkast kiáltó ifjú sorsára és vegyem fel a Júdás nevet.
Felmentést kérek hát.