"Az ember búcsút vesz a nevétôl, a múltjától, a jövôjétôl, elemelkedik az életétôl, és csak a munka folytonosságában létezik, csak a szükség és a fatalizmus tartja a levegôben. Igen, idônként hatalmába kerített valamilyen lebegô érzés, amelyet az az állandó tudat tompított, hogy az ember váratlanul, akármelyik pillanatban lezuhanhat vagy golyót kaphat, és akkor úgy hal meg a sárban, mint egy kutya"
– Max Ophuls
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése