Szép/praktikus

A problémakör, mely azzal foglalkozik, a szép vagy a használható a jobb-e, az élet számtalan területén előkerül. Ráadásul általában fontos témákban, például a párválasztásban (vajon azzal az emberrel fogom-e jobban érezni magam, akinek a látványa kielégít, vagy azzal, akinek a társaságát élvezem?) vagy még fontosabb alkalmakkor: amikor vásárolunk. Gyakran gondolkozunk azon a boltban állva, vagy az interneten termékeket böngészve, hogy vajon azt vegyük-e meg, aminek a formája/színe tetszik, vagy azt, mit jól tudunk majd használni. Persze fontos aspektus az ár is, de ezt tekinthetjük a műfaj, a vásárlás sajátosságának.
Lehetetlennel határos általános elméletet felállítani a kérdésben, egy elvet meghatározni, amivel minden helyzetben helyesen dönthetünk, de próbálkozni talán lehet. Tulajdonképpen a legalapvetőbb eldöntendő kérdés, hogy mennyire kívánunk a megjelenésünkkel, a külsőségekkel foglalkozni. Bátran mondhatjuk, hogy engem aztán nem érdekel, milyen az emberek első benyomása, aki a külső, vagy előítéletek alapján ítél meg, azzal úgyse szívesen állnék szóba, teljesen azonban senki sem tudja magából kizárni az előítéleteket, senki sem tud teljesen elvonatkoztatni attól a formától, amivel nap, mint nap szembesül. A külsőségekkel való törődést tehát fel lehet fogni úgy is, mint a társadalomnak tett szívességet, amiért cserébe elnéznek nekünk apróbb hibákat, tehát tulajdonképp mi magunk is részesülhetünk áldásából.
A külsőnkből azonban nem csak a környezetünk ítél, hanem bizonyos fokig magunk is. Nem nézzük meg magunkat a tükörben minden nap, vagy ha tárgyainkra vonatkoztatjuk az állítást, azokat sem feltétlenül vizsgálgatjuk meg évente háromszázötvenhatszor, mégis ezek a dolgok adják meg a közeget, amelyben élünk; akaratlanul is, figyelmen kívül is, de jelenlétükkel befolyásolják a történtek áramlását.
Ha odafigyelünk a kontextusunkra, a minket körülvevő világra, akkor elkezdjük jobban megválogatni azokat a tárgyakat, amikkel berendezzük ezt a globális interiőrt. Ízlés, esztétikai érzék, ezek mind más dimenziók fogalmai, ebben a síkban csakis az a fontos, hogy mi magunk hogyan ítéljük meg magunkat. Ha egy olyan ember mellett éljük le az életünket, akire minden nap öröm ránézni, biztosan más létélményben részesülünk, mint egy olyan egyén mellett, akivel igaz páratlanul szórakozunk olykor, a külsejétől azonban a hányinger fog el minket. Természetesen vannak kompromisszumok és vannak tökéletes ötvözetek, olyan használati tárgyak, melyek nem csak gyönyörűek, de technikailag is megállják a helyüket. Talán az emberek között is létezik egy ilyen halmaz, nem tudom, csak azt, hogy legyen élő vagy élettelen a szépség és praktikusság hibridje, nem egy gyakori jelenség. Ezért érdemes berendezkedni egy konkrét álláspontra, azt következetesen szolgálni, hogy a nap mint nap elénk kerülő vagy szép vagy hasznos tárgyak és emberek áradatával el tudjunk számolni.
Ha nem sütjük rá a felszínesség bélyegét a forma élvezetének, a szépség hajhászásának selyemfényű levélpapírjára, úgy talán tisztább ítéletet hozhatunk. Általános jelenség, hogy a szép tárgyak drágábbak, mint a praktikusak, egy gyönyörű társ közelségéért többet kell küzdeni, mint egy kellemes beszélgető partnerért. Tehát általában fel merül a kérdés, hogy a vonzó külső megéri-e a plusz befektetést. Megtérül-e úgy, mint a kitűnően lemérhető praktikusság? Számít-e megtérülésnek olyan pozitívum, amire ha nem vagyunk nyitottak észre sem vesszük?
Olyan szerencsés kialakítású jellemünk, hogy a döntések után már tudjuk a választ ezekre a kérdésekre, utólag már mindenki nagyon okos tud lenni. Ha például már megvettünk egy méregdrága, használhatatlan, de gyönyörű tárgyat, nem fogjuk kihajítani az ablakon, a szépsége miatt úgyis megtartjuk. Fordítva pedig, hogyha nem küzdünk annak az embernek a közelségéért, akihez vonzódunk, hanem beérjük a rusnya barátainkkal, azt fogjuk érezni, mennyivel is többet ér egy jó barátság egy felszínes kapcsolatnál.
Talán minden döntésünkre úgy kéne néznünk, mintha már megtörtént volna. Beszélhetünk a lehetőségekről múlt időben, beleélhetjük magunkat a különböző választásokba, hogy megtörténtnek érezzük, s utólag ismét lehessünk okosak, de mikor elértük e szellemi fejlettség kellő mértékét, megtudjuk állítani a körhintát és újra a válaszút elé kerülhessünk, immár a döntés birtokában.
Esetleg hagyhatjuk figyelmen kívül is a döntéseket, s foglalkozhatunk mindegyikkel tényleg csak utólag, így mentesülhetünk a szépség és praktikusság közötti választással járó kínzó fejtörés alól.
De el is dönthetjük magunkban, hogy mit tartunk fontosabbnak, ezt felülvizsgálhatjuk minden választásnál és körülvehetjük magunkat olyan eszközökkel, amelyek a legmegfelelőbben egészítik ki életünk terét. Vadászhatunk a két ellentétes halmaz metszeteit alkotó elemekre is, ha véges időnkből futja arra, hogy egyetlen életünk egyenletének paramétereit tudatosan határozzuk meg. Ha jut energiánk arra, hogy magunknak válasszunk életet.